Átrium

Az átrium egy építészeti elem, amely egy épület belső udvarát vagy központi, nyitott terét jellemzi. Gyakran üvegtető fedi, amely nagy mennyiségű természetes fényt juttat az épület belső részeibe. Eredetileg az átrium az ókori római házak központi, fedetlen tere volt, amelyben vizes medence (impluvium) gyűjtötte össze az esővizet.

Modern épületekben az átrium gyakran közösségi térként funkcionál: találkozások, pihenés és különféle rendezvények helyszíne lehet, emellett fontos szerepe van a természetes megvilágítás és szellőzés biztosításában.

A TÉKA szerint a belső udvar (belső kert) olyan építészeti tér, amely az épület belső részében, általában nyitottan helyezkedik el, és köré szerveződnek a helyiségek. A TÉKA értelmezésében az ilyen terek kialakításánál figyelembe kell venni a természetes fény és szellőzés biztosítását, a közösségi használatot, valamint a településképi, tűzbiztonsági, egészségügyi és akadálymentességi előírásokat.