Építménymagasság

Az építménymagasság olyan mérőszám, amely azt a függőleges távolságot fejezi ki, amely az épület legmagasabb pontja és a TÉKA szerinti referencia-terepszint között van. A TÉKA szemlélete szerint a referencia-terepszint megállapítása a természetes terepviszonyok és a telek környezete alapján történik, miközben a mesterséges feltöltéseket és bevágásokat a szabályozásban meghatározott módon kell kezelni.

Számítása

Az építménymagasság meghatározása általában a következő lépések szerint történik, a TÉKA előírásainak megfelelő referencia-terepszint alkalmazásával:

1. A TÉKA szerinti referencia-terepszint meghatározása az építési telek és közvetlen környezete alapján (például a telekhatáron mért terepszint átlagolása vagy a környező terep átlagolt szintje).
2. Az építmény legmagasabb pontjának meghatározása (tetőgerinc, tetőfény vagy egyéb a TÉKA által definiált legmagasabb pont).
3. A legmagasabb pont magasságának és a referencia-terepszint közötti függőleges különbség kiszámítása — ez az építménymagasság.

Jelentősége

Az építménymagasság TÉKA szerinti szabályozása fontos szerepet játszik több tervezési és jogszabályi szempont érvényesítésében, például:

• a településkép és a városi sziluett védelmében,
• a zónahatárokhoz és kialakult beépítési paraméterekhez igazodó beépítési korlátozások betartásában,
• a helyi építési szabályzatok és a TÉKA előírásainak való megfelelés biztosításában.

Minden építési projekt során fontos a TÉKA szerinti referencia-terepszint és építménymagasság pontos megállapítása, valamint a vonatkozó helyi előírások és szabályozások betartása.