Épületmagasság (ém)

Az épületmagasság (rövidítve ém) egy építészeti fogalom, amely meghatározza egy épület függőleges méretét. Az épületmagasságot rendszerint az épület legmagasabb pontjáig mérik, ideértve az építészeti és technikai elemeket is, mint például a kémények, antennák és más felszerelések.

Az épületmagasság mérése és korlátozása fontos szerepet játszik a várostervezésben, mivel befolyásolja a városképet, az árnyékolási viszonyokat, és más környezeti hatásokat. Az építési szabályzatok és előírások gyakran meghatározzák a megengedett maximális épületmagasságot egy adott területen.

Az épületmagasság számítása

Az épületmagasság számításának általános módszerei a következők lehetnek:

• Bruttó épületmagasság: az épület legmagasabb pontjáig mért távolság, beleértve az összes tetőformát, antennát és egyéb kiemelkedéseket.
• Szintenkénti épületmagasság: az egyes szintek padlószintjei és plafonszintjei közötti magasságok összesítése adja meg az épület teljes magasságát.

Az épületmagasság meghatározásának pontos módszerei és követelményei eltérőek lehetnek a helyi építési szabályozásoktól függően.