A habarcs olyan építőanyag, amelyet egyrészt téglák, kövek és betonelemek egymáshoz rögzítésére, másrészt vakolatok és burkolatok alátámasztására használnak. A habarcs alapvető összetevői a kötőanyag (például cement vagy oltott mész), a töltőanyag (általában homok) és a bedolgozáshoz szükséges víz. A víz hatására a kötőanyag megköt, majd megkeményedik, így biztosítva a szerkezeti és felületi kapcsolat tartósságát.
A habarcsot elsősorban falazóelemek (tégla, öntött vagy terméskő) összekapcsolására, vakolatok és simítórétegek készítésére, valamint burkolatok ragasztására használják. A habarcsnak biztosítania kell megfelelő tapadást, munkaképességet (bedolgozhatóság), valamint a kötési és kiszáradási folyamat során elvárt mechanikai és tartóssági tulajdonságokat.
A megfelelő keverési arányok nagyban befolyásolják a habarcs minőségét, szilárdságát és munkavégzési tulajdonságait. Az alábbi arányok iránymutatók; a pontos keverés a helyi anyagminőségtől és a kívánt felhasználástól függően változhat. Az arányokat általában térfogatrészekben adják meg: