A használati jog jogi kategória, amely lehetővé teszi, hogy egy személy vagy szervezet egy meghatározott dolognak — például ingatlannak, szellemi alkotásnak (pl. szoftver, irodalmi mű) vagy egyéb vagyontárgynak — a meghatározott módon történő hasznosítását vagy élvezetét gyakorolja. A használati jog tartalma, időtartama és korlátai jogszabályi rendelkezések, szerződéses feltételek és a felek megállapodása szerint állapíthatók meg.
Ingatlanok tekintetében a használati jog leggyakoribb formái a bérlet és a haszonélvezet. Ezekben az esetekben a tulajdonos más személy részére engedélyezi az ingatlan használatát meghatározott időtartamra és feltételek mellett, gyakran díjfizetés fejében. A használat körét, az átadott jogok és kötelezettségek mértékét, valamint a karbantartási és fenntartási kötelezettségeket általában szerződés rögzíti; emellett egyes használati módok joghatásait és korlátait külön jogszabályok is szabályozhatják.
Szellemi tulajdon esetén a használati jog tipikusan licencszerződés útján jön létre. A jogosult (licencadó) meghatározott feltételekkel engedélyezi a jogosultat (licencvevő) a jogvédelem alá eső alkotás vagy joggyakorlat használatára — például sokszorosításra, nyilvánosságra hozatalra vagy forgalmazásra — meghatározott időre, területre és díjazás ellenében. A licenc lehet kizáró vagy nem kizáró, valamint további korlátozások és feltételek is alkalmazhatók (pl. sublicenc, módosítási jogok).