A hasznos alapterület az ingatlan olyan részeinek összesített területe, amelyeket ténylegesen lehet használni (például lakóterek, irodák stb.). Nem tartoznak ide az épület szerkezeti elemei (például falak, pillérek), valamint a nem hasznosítható közlekedőterek (például folyosók, lépcsőházak) és egyéb, a rendeltetésszerű használatot korlátozó szerkezetek helyigénye.
Általában a hasznos alapterület magában foglalja:
Fontos megjegyezni, hogy a hasznos alapterület fogalma jogi és szabályozási kontextustól függően eltérhet, ezért mindig érdemes a helyi építési szabályozás és hatósági előírások alapján tájékozódni.
Az TÉKA szerint a hasznos (nettó) alapterület az ingatlan azon része, amely tényleges használatra alkalmas, és ahol a belmagasság – a padozatszinttől a beépített felső szerkezet alsó síkjáig mérve – legalább 1,90 m. A számításból általában kizárandók az épületszerkezeti elemek (pl. falak, pillérek), a közlekedők és lépcsőházak, továbbá a gépészeti berendezések elhelyezéséhez szükséges helyek.