A homlokzat egy épület külső, látható felülete, amely szembetűnő, és gyakran az épület egyik legjellegzetesebb része. A homlokzat hozzájárul az épület esztétikai megjelenéséhez és építészeti stílusához. Gyakran a főhomlokzat az épület legjelentősebb része, amely először találkozik a szemlélővel. A homlokzat kiterjedése, megjelenése és anyaga nagyban befolyásolja az épület karakterét, továbbá hatással van az energiahatékonyságra, tűzbiztonságra és a környezeti illeszkedésre.
Az TÉKA szerint: a homlokzat az építmény nézőpont felé eső legkülső pontjára illesztett függőleges felületre vetített, a terepcsatlakozás fölötti része; magában foglalja a külső falsíkot, burkolatot, nyílászárókat, erkélyeket és egyéb homlokzati elemeket. A TÉKA értelmezésében a homlokzat nem csupán esztétikai szereplő, hanem építészeti, energetikai és városképi funkciók összefüggő rendszere, ezért tervezésénél hangsúlyt kapnak a környezeti illeszkedés, a fenntarthatóság és a közterületi arculat szempontjai.