Homlokzatmagasság (hm)

A homlokzatmagasság (hm) egy építészeti kifejezés, amely egy épület homlokzatának (az épület külső, általában utcafronti oldalának) függőleges magasságát jelöli. Ez az érték általában az alapoktól, azaz a talajszinttől vagy a járdaszinttől, az épület legmagasabb pontjáig (kivéve az esetleges tetőfelépítményeket, mint például kémények, antennák) mért távolságot jelent.

A homlokzatmagasság meghatározása különösen fontos lehet a várostervezésnél, építési előírásoknál és szabályozásoknál, mivel segít biztosítani az építészeti harmóniát és az egységes városképet.

A TÉKA szerint: az épület homlokzatának magasságát a hozzátartozó F/L érték alapján kell megállapítani. A számítás során nem kell figyelembe venni a tetőfelépítményeket (például kémények, antenna- és szellőzőberendezések), a kizárólag műszaki célú, kis tömegű tartozékokat, a homlokzati díszítéseket és vékony, nem teherhordó szerkezeteket, továbbá a könnyűszerkezetes árnyékolókat és korlátokat. Így a homlokzatmagasság meghatározása a TÉKA logikája szerint a rendeltetésszerű használatot és a településképi követelmények érvényesítését szolgálja, miközben lehetőséget ad a szükséges műszaki berendezések elhelyezésére.