A „hőszigetelő” kifejezés nem személyt, hanem olyan anyagot jelöl, amelyet az épületek és szerkezetek hőszigetelésére alkalmaznak. A hőszigetelő anyagok feladata a hőáramlás csökkentése egy épület vagy tárgy különböző részei között, ezáltal mérsékelve a hőveszteséget és a nem kívánt hőnyereséget.
Az ilyen anyagok lehetnek természetes vagy mesterséges eredetűek, és különböző formában érhetők el: habok, rostok, táblák, lemezek vagy fóliák formájában. Fontos jellemzőjük a kis hővezetési tényező (λ-érték), a tartósság, a nedvességgel szembeni viselkedés és a tűzvédelmi besorolás. Gyakori példák között találhatók a polisztirol-, poliuretán- és ásványi alapú szigetelések, valamint a természetes eredetű anyagok, mint a cellulóz, a gyapot vagy a kender.