Hővezetési tényező

A hővezetési tényező (jele: λ vagy k) egy anyag termikus tulajdonságát jellemző fizikai mennyiség. Megmutatja, milyen hatékonyan vezeti az adott anyag a hőt: minél nagyobb az értéke, annál jobb a hővezetés.

A hővezetési tényező és a hőáram közötti kapcsolatot a következő összefüggés írja le:

q = −λ · (dT/dx)

• q: hőáramsűrűség (W/m²)
• λ: hővezetési tényező (W/m·K)
• dT/dx: hőmérséklet-gradiens (K/m)

Az SI-mértékegysége a watt per méter-kelvin (W/m·K).

Különböző anyagok hővezetési tényezői jelentősen eltérnek. Néhány jellemző példa:

• Réz: kb. 400 W/m·K
• Alumínium: kb. 235 W/m·K
• Üveg: kb. 0,8 W/m·K
• Polisztirolhab: kb. 0,03 W/m·K

Ezek az értékek azt mutatják, hogy a réz és az alumínium kiváló hővezetők, míg az üveg és különösen a polisztirolhab jó hőszigetelőnek számítanak.