Hővezetési tényező

A hővezetési tényező (jele: λ vagy k) egy anyag termikus tulajdonságait jellemző fizikai jellemző. A hővezetési tényező megmutatja, hogy az adott anyag mennyire képes a hőt vezetni. Minél magasabb a hővezetési tényező értéke, annál jobban vezeti az anyag a hőt.

A hővezetési tényezőt az alábbi képlettel lehet meghatározni:

q = -λ (dT/dx)

• q: Hőáramsűrűség (W/m²)
• λ: Hővezetési tényező (W/m·K)
• dT/dx: Hőmérséklet-gradiens (K/m)

Az SI mértékegysége a Watt per méter Kelvin (W/m·K).

Különböző anyagok hővezetési tényezői jelentősen eltérhetnek. Például:

• Réz: Kb. 400 W/m·K
• Alumínium: Kb. 235 W/m·K
• Üveg: Kb. 0,8 W/m·K
• Polisztirolhab: Kb. 0,03 W/m·K

Ezek az értékek azt mutatják, hogy a réz és az alumínium kiváló hővezetők, míg az üveg és a polisztirolhab jó hőszigetelők.