Középmagas építmény

A "középmagas építmény" kifejezés építészeti szakszó, amely jellemzően olyan épületekre vonatkozik, amelyek magassága a kis épületek (pl. családi házak) és a magas épületek (pl. tornyok, felhőkarcolók) közé esik.

Általánosan véve a középmagas építmények magassága 6–10 emelet, vagy körülbelül 20–40 méter, de ez a meghatározás régiónként és szakterületenként eltérhet. Az ilyen épületek jellemzően lakóépületek, irodák vagy vegyes használatú létesítmények, amelyek egyensúlyt kínálnak a nagyobb sűrűségű urbanizáció és az alacsonyabb beépítés között.

Az TÉKA értelmezésében a "középmagas építmény" fogalma a települési szabályozással és a helyi építési előírásokkal összhangban értelmezendő; általános iránymutatásként olyan építményekre utal, amelyek legfelső építményszintjének szintmagassága jellemzően 13,65 m és 30,00 m között található, ugyanakkor a végleges besorolást a hatályos helyi előírások határozzák meg.