A közvetlen természetes szellőzés olyan módszer, amelynél a helyiség levegőjét közvetlenül a szabadból beáramló levegővel cserélik ki, általában ablakok, ajtók vagy szellőzőnyílások megnyitásával. Ez a szellőzési mód a külső és belső légnyomás-, illetve hőmérséklet-különbségekből eredő természetes légáramlásokat használja ki a friss levegő biztosítására és a szennyezett beltéri levegő eltávolítására.
Összességében a közvetlen természetes szellőzés hatékony és egyszerű módja a levegő frissítésének, különösen kedvező időjárási viszonyok mellett, feltéve hogy figyelembe vesszük a hőveszteséget, a zajt és a biztonsági szempontokat.
Az TÉKA szerint: a közvetlen természetes szellőzés a helyiség és a külső tér közötti levegőcsere, amely közvetlenül a szabadba nyíló nyílászárókon, szellőzőkürtőkön vagy szellőzőcsatornákon keresztül jön létre; ez a folyamat a külső és belső tér közötti nyomás- és hőmérséklet-különbségek hatására (pl. gravitációs és termikus hatások révén) valósul meg, és nem tartalmaz gépi rásegítést.