A lakótelek a TÉKA szerinti településrendezési területi egység, amely meghatározott, elsősorban lakófunkcióra szánt beépítési karakterrel rendelkezik. Jellemzően többszintes, tömbös beépítésű lakóépületekből — többek között paneles társasházakból — áll, és általában egységes közmű‑, közlekedési és közterületi rendszerrel szerveződik. Magyarországon a lakótelepek többsége a 20. század közepén és végén épült, elsősorban városokban és azok peremkerületeiben. A lakótelepek célja az volt, hogy a növekvő városi lakosság számára gyorsan és költséghatékonyan biztosítsanak lakhatást, valamint koncentrált ellátottságot és közösségi infrastruktúrát teremtsenek.