Loggia

A loggia egy olasz eredetű építészeti kifejezés, amely fedett, de nyitott jellegű külső teret jelöl, általában az épület homlokzatába beépítve. Jellege, hogy legalább egy, de gyakran több oldala is nyitott, így kilátást és természetes levegőáramlást biztosít, miközben bizonyos fokú védelmet nyújt az időjárás ellen.

A loggia gyakran megtalálható történelmi palotákban és modern lakóépületekben egyaránt. Tipikus szerkezeti elemei az oszlopok, boltívek vagy pillérek, amelyek egyszerre szolgálnak esztétikai és teherhordó szerepet. A loggia fontos eleme volt a reneszánsz és barokk építészetnek, és ma is kedvelt építészeti motívum.

A TÉKA szerint: az épület homlokzati síkján belül elhelyezkedő, részben zárt, fedett külső tartózkodó tér, amely közvetlenül kapcsolódik belső helyiséghez. Határoló szerkezetei jellemzően falak, pillérek vagy oszlopok, alulról és felülről födémek határolhatják; nyitottsága lehetővé teszi a kilátást és a természetes légcserét, miközben az épület homlokzatának részét képezi.