Manzárdtető

A manzárdtető egy olyan tetőforma, amely két különböző dőlésszögű tetősíkkal rendelkezik az épület minden oldalán. A tető alsó része meredekebb, míg a felső része laposabb dőlésszögű. Ezt a tetőtípust először François Mansart, egy 17. századi francia építész, tette népszerűvé, innen származik a név is.

A manzárdtető előnye, hogy nagyobb belmagasságot és használhatóbb tetőteret biztosít, így az épületek felső szintjei tágasabbak lehetnek, és több hasznos teret nyerhetünk a tetőtérből. Ez a tetőtípus különösen népszerű volt a barokk és a klasszicista építészetben, és sok régi európai városban találkozhatunk ilyen épületekkel.