Manzárdtető

A manzárdtető olyan tetőforma, amely az épület minden oldalán két, eltérő dőlésszögű tetősíkkal rendelkezik: az alsó réteg meredekebb, míg a felső réteg laposabb hajlásszögű. A forma nevét François Mansart, a 17. századi francia építész után kapta, aki a típust népszerűsítette.

A manzárdtető előnye, hogy nagyobb belmagasságot és használhatóbb tetőteret biztosít, így az épület felső szintjei tágasabbak lesznek, és a tetőtérből több hasznos terület nyerhető. Különösen elterjedt volt a barokk és a klasszicista építészetben, és számos régi európai városkép jellegzetes elemét képezi.