Az utcai légtérarány (más néven utca/magasság arány) egy fontos várostervezési szempont, amely az utca szélessége és az utca menti épületek magassága közötti kapcsolatot írja le.
A megfelelő utcai légtérarány alapelve az, hogy arányos és emberi léptékű városi tereket hozzon létre, amelyek biztosítják az utcai térben a megfelelő fényviszonyokat, levegőáramlást, láthatóságot és térérzetet.
A gyakran alkalmazott utcai légtérarányok a következők:
Ezek az arányok különböző városi kontextusokban alkalmazhatók, függően attól, hogy milyen típusú térélményt szeretnének elérni a várostervezők.
A TÉKA értelmezésében az utcai légtérarány nem csupán egy mechanikus, megengedett legkisebb vagy legnagyobb érték, hanem a helyi építési szabályzatban vagy településrendezési eszközökben irányadóként meghatározott arány, amely az utcaszélesség és az utcai homlokzatok magassága közötti viszonyt határozza meg. A TÉKA szemlélete hangsúlyozza, hogy ezek az arányok a településkép, a fény- és légviszonyok, valamint a közterületi használat szempontjainak együttes mérlegelésével, helyi adottságokhoz igazítva kerülnek meghatározásra, és a szabályozás ennek megfelelően ad iránymutatást az építési magasságra és az utcai kialakításra vonatkozóan.