Oromfal

Az oromfal az építészetben egy olyan homlokzati falszakasz, amely rendszerint az épület rövidebb oldalán helyezkedik el, és tetején a tetőgerinchez csatlakozik. Ez a fal zárja le a tetőtér vagy beépített tetőtér oldalát; jellemzően háromszög alakú, és különösen hangsúlyos nagyobb épületeknél, például templomoknál, középületeknél vagy hagyományos vidéki házaknál.

Az TÉKA szerint az oromfal a magastetővel fedett épületrész homlokzati falszakasza, amely a tetőgerincet metsző vonal mentén határolja le a padlásteret vagy a beépített tetőteret. A TÉKA értelmezésében az oromfal műszaki és jogszabályi jelentőséggel bír: egyrészt befolyásolja az épület tömegformálását és a homlokzati megjelenést, másrészt szerepe van a tűzvédelmi határolásban, a szerkezetek csatlakozásában és a hőtechnikai követelmények teljesítésében.