Párkánymagasság

A párkánymagasság az építészetben és építészeti tervezésben használt fogalom, amely az épület homlokzatán a talajtól a párkányig mért függőleges távolságot jelenti. A párkány az épület falából kinyúló vízszintes szerkezeti vagy díszítő elem, amely egyaránt betölt esztétikai és funkcionális szerepet.

• Esztétikai szerep: A párkányok tagolják és díszítik a homlokzatot, alakítva az épület arányait és vizuális megjelenését.
• Funkcionális szerep: A párkányok irányítják az esővíz elfolyását, így csökkentik a falszerkezetekre jutó csapadékterhelést és védik a homlokzatot a vízkárosodástól.

A párkánymagasság fontos tervezési adat, amely befolyásolja az épület arányait, a beépítési jellegzetességeket és a szabályozási megfelelést.

A TÉKA szerint a párkánymagasság az a függőleges távolság, amelyet az épület homlokzati síkjának és a rendezett terepszint (TÉKA-értelmezésben: a szabályozott terepvonal) metszésvonalától kell mérni a párkányt képező vízszintes elemet meghatározó metszésvonalig. Magastetős épület esetében a párkánymagasságot a homlokzati sík és a tetősík metszésvonalától, lapostetős épület esetében a homlokzati falsík és a legfelső zárófödém felső síkjának metszésvonaláig kell meghatározni.