Szabályozási vonal

A szabályozási vonal urbanisztikai és építészeti fogalom: az építési és városrendezési terveken kijelöli azokat a határvonalakat, amelyek meghatározzák, hol helyezkedhetnek el az épületek, utak, zöldterületek és más városi infrastruktúra-elemek, illetve hol nem.

Főbb jellemzői és funkciói:

• Beépítési előírások: Meghatározza, hogy az adott területen a közterülethez viszonyítva milyen távolságra és milyen feltételekkel helyezkedhetnek el az épületek, továbbá kijelöli az építési helyet és beépíthetőség határait.
• Zöldterületek és közterületek kijelölése: Segítségével meghatározhatók parkok, játszóterek, utak és egyéb közhasználatú elemek határai és kapcsolódó védősávjai.
• Infrastruktúra-fejlesztés: Alapot képez az infrastruktúra—például utak, közművek és közlekedési létesítmények—elhelyezésének, fejlesztésének és műszaki tervezésének.
• Városképi és településszerkezeti harmónia: Elősegíti a rendezett, egységes településkép kialakulását és a funkcionális zónák ésszerű elrendezését.

A szabályozási vonalak kijelölését általában a helyi önkormányzatok vagy az illetékes tervezési hatóságok végzik; ezek a vonalak a település rendezési és szabályozási terveiben kerülnek rögzítésre.

A TÉKA szerint: a szabályozási vonal olyan rendezési elem, amely a közterület és a nem közhasználatú területek határát jelöli — ideértve a meglévő, valamint a rendezési tervben meghatározott tervezett közterületi telekhatárokat —, és amely meghatározza a telek kialakítását, a beépíthetőség és az építési hely határait, valamint a közterülethez kötődő használati és beépítési korlátozásokat.