A szintmagasság (vagy tengerszint feletti magasság) azt a függőleges távolságot jelenti, amely egy adott pont vertikális helyzetét a tengerszinthez viszonyítva határozza meg. Az építészetben, a mérnöki gyakorlatban és a földrajzban gyakran használt fogalom, amely pontosan meghatározza egy hely magassági elhelyezkedését.
A topográfiai térképeken a szintmagasságokat szintvonalakkal ábrázolják: ezek a vonalak az azonos tengerszint feletti magasságú pontokat kötik össze, és segítik a terep domborzati viszonyainak vizualizálását.
A TÉKA szerint: az építmény főbejárata — ezen belül a bejárati előlépcső előtti járdaszint — és az építményszint padlófelülete közötti függőleges távolságot értjük, amelyet a tervezett terepszinttel, az épület rendeltetésével és az akadálymentes közlekedésre vonatkozó előírásokkal összhangban kell megállapítani.