Szintterület
A szintterület az építészetben és ingatlanfejlesztésben használt fogalom, amely az épület minden építményszintjének alapterületét jelenti. A fogalom a TÉKA szerinti megközelítésben elsősorban bruttó alapterületet takar: a külső falsíkok közötti teret foglalja magában, így azokat a felületeket is, amelyek a rendeltetésszerű használatot és az épület szerkezeti illetve gépészeti elemeit szolgálják.
Szintterület számítása
A szintterület számítása során az épület minden szintjének bruttó alapterületét veszik figyelembe. Ez általában magában foglalja a következőket:
- lakószintek
- irodai szintek
- kereskedelmi szintek
- tárolószintek
- nyitott teraszok és fedetlen erkélyek
- külső, nem beépített gépkocsibeállók és szabadon álló műtárgyak
- azok a tetőfelületek és szerkezetek, amelyeket a jogszabályok külön kizárnak
Szintterületi mutató
A szintterületi mutató (FAR, Floor Area Ratio) az épület teljes szintterületének és a telek területének arányát jelenti. Ezt az értéket a várostervezésben és az építési engedélyezés során használják az egy telekre megengedett beépíthetőség és építési sűrűség szabályozására.
Fontossága
A szintterület pontos meghatározása és szabályozása alapvető a várostervezésben és az építési engedélyezési eljárásokban. Segít ellenőrizni az építési sűrűséget, biztosítja az épületek összhangját a környező beépítéssel és az infrastruktúrával, valamint meghatározza az építmények gazdasági és funkcionális adottságait.
A TÉKA szerint: a szintterület az épület minden építményszintjének bruttó alapterülete, amely az épület külső falsíkjai közötti teret fedi; ennek részei lehetnek a közlekedők, lépcsőházak, felvonóaknák, beépített szerkezetek és műszaki helyiségek is, kivéve azokat az elemeket, amelyeket a jogszabályok kifejezetten kizárnak (például nyitott teraszok, fedetlen erkélyek és egyes külső műtárgyak).
