Szintterületi-mutató

A szintterületi mutató (STN, angolul FAR – Floor Area Ratio) egy várostervezési paraméter, amely meghatározza egy telek beépíthetőségét. Értékét úgy számítják ki, hogy a telken kialakítható összes szintterületet elosztják a telek területével. Ez az arányszám jellemzi a beépítés sűrűségét, és befolyásolja, hogy egy telekre mekkora összes szintterületű és hány emeletes épületek helyezhetők el.

Példa:

Ha egy telek területe 1000 m², és a szintterületi mutató 2, akkor a telken megengedett összes szintterület 2000 m² lehet. Ez megvalósulhat például egy két emeletes, 1000+1000 m² alapterületű épülettel, vagy egy négy emeletes, emeleti bontásban 500+500+500+500 m² elrendezéssel, stb.

A mutató fontos szerepet játszik az urbanisztikai tervezésben, mert segít megakadályozni a túlzott beépítést, elősegíti a települések arányos és harmonikus fejlődését, valamint alapja a területhasználat szabályozásának és a zöldfelületi arányok tervezésének.

TÉKA szerint: a szintterületi mutató a telekre vonatkozó, a TÉKA szerinti számítási szabályok alapján megállapított összes szintterület és a telekterület hányadosa. A TÉKA részletesen meghatározza, mely építési elemek és terek számítanak a szintterületbe (például szerkezetek, közlekedők, gépészeti helyiségek, valamint a külön jogszabályok szerinti kivételek), ezért a mutató alkalmazásakor mindig a TÉKA által előírt számítási mód az irányadó.