Tégla

A tégla hagyományos, téglalap alaprajzú építőelem, amelyet leggyakrabban égetett agyagból állítanak elő. A téglákat épületszerkezetek — elsősorban falak — kialakítására használják, de alkalmasak falazatokhoz, kerítésekhez, kéményekhez és egyéb szerkezetekhez is. Főbb jellemzőik közé tartozik a nagy tartósság, mechanikai szilárdság, jó hő- és hangszigetelő képesség, valamint általában kedvező tűzállóság és ellenállás a légköri hatásokkal szemben.

Téglák típusai

• Égetett tégla: A természetes agyagból készült téglákat magas hőmérsékleten égetik, ami magas szilárdságot és időállóságot eredményez. Alkalmas teherhordó és válaszfalakhoz egyaránt.
• Beton tégla: Betonból és zúzalékból gyártott tégla, amely jól alkalmazható szerkezeti és burkolati célokra; különböző szemcsenagyságok és adalékok befolyásolják mechanikai és hőtechnikai tulajdonságait.
• Homok–mésztégla (Silka): Mész és finom homok keverékéből készül, általában préselt és gőzkezeléssel szilárdított; jó nyomószilárdságú, gyakran alkalmazzák vastagabb vagy teherhordó falak építésére.

Téglák használata

A téglákat elsősorban építőipari szerkezetekben alkalmazzák: lakóépületek és ipari létesítmények falazatai, kémények, kerítések és egyéb építmények. Különböző méretekben, formákban és felületkezeléssel érhetők el, ami lehetővé teszi mind a szerkezeti követelményeknek, mind az esztétikai igényeknek megfelelő, tartós kivitelezést.