A telek legnagyobb beépítettsége azt a telekrész arányt jelöli, amelyen épület vagy egyéb építmények állhatnak. Ezt az értéket százalékban fejezik ki, és megmutatja, hogy az adott telek alapterületének hány százaléka használható beépítésre.
Ez a szabályozás a terület különlegességeitől és az övezeti besorolástól függően változhat (pl. lakóövezet, gazdasági övezet, üdülőövezet stb.). A helyi építési szabályzatok és önkormányzati rendeletek pontosan meghatározzák a telek beépíthetőségének maximális mértékét és a számítás módozatait.
Néhány példa a beépítettségre vonatkozó általános szabályokra:
Fontos, hogy építkezés megkezdése előtt mindig tájékozódjon a helyi építési szabályzatban foglaltakról, és konzultáljon építészeti szakemberrel.
A TÉKA meghatározása szerint a beépítettség a telek azon részének, illetve annak arányának tekintendő, amelyet az épületek és engedélyezett építmények alaprajzi vetülete elfoglal; ezt viszonyítják a telek teljes területéhez. Nyúlványos telek esetén a számításnál a teleknyúlvány területét a szabályozásban meghatározott módon kell figyelembe venni (szükség szerint csökkentve a telek területét), továbbá a TÉKA pontosítja, mely építmények és szerkezetek számítanak beépített területnek a számítás során.