A terepszint alatti építmény olyan építmény, amely jelentős részben vagy teljes egészében a földfelszín alatt helyezkedik el. Ezen építményeket többek között a következő célokra használhatják:
A terepszint alatti építmények gyakran kihasználják a föld természetes hőszigetelő képességét, a felszíni zajoktól való távolságtartást és egyéb előnyeit. Tervezésük során a TÉKA szerint külön figyelmet kell fordítani a természetes megvilágítás, szellőzés, vízelvezés és a biztonsági követelmények biztosítására, valamint a terepviszonyokból adódó építészeti megoldásokra.
Az TÉKA meghatározása szerint a terepszint alatti építmény olyan, szerkezetileg önálló építmény, amely — a bejárat felőli oldal kivételével — döntően földdel fedett módon helyezkedik el, és homlokzata a környező vagy csatlakozó terepszinthez viszonyítva csak korlátozott mértékben emelkedik ki. A szabályozás a bejárati, tereplejtő felőli és oldalhomlokzati felületek viszonyát veszi figyelembe: az építmény legfeljebb a bejárati vagy tereplejtő felőli homlokzat felületével léphet ki, továbbá csak azok a homlokzatrészek kerülhetnek a terepszint fölé, amelyekhez a terepbevágásban közvetlenül kerti szabadlépcső vagy lejtő csatlakozik. A TÉKA terminológiája a terepviszonyokhoz, bejárati kialakításhoz és a felszín alatti tér funkciójához igazítva határozza meg a terepszint alatti beépítés feltételeit és korlátait.