Fogalomtár
Tetőtér
A tetőtér az épület legfelsőbb szintje, amely közvetlenül a tető alatt helyezkedik el. Elsősorban lakó- vagy tárolóhelyként használják, de gyakran átalakítják lakható szobákká, műhelyekké vagy irodákká. A tetőtér általában ferde tetővel rendelkezik, ami különleges építészeti és belsőépítészeti kihívásokat jelenthet.
Az OTÉK szerint: az épület legfelső építményszintje feletti födémszerkezet felső síkja és a magastető szerkezetének alsó síkja közötti – minden irányból épületszerkezettel körülzárt – tér. A beépítés nélküli tetőtér (padlás) nem minősül építményszintnek.