A tetőtér az épület legfelső szintje, amely közvetlenül a tetőszerkezet alatt helyezkedik el. Elsősorban lakó- vagy tárolóhelyként használják, de gyakran átalakítják lakható szobákká, műhelyekké vagy irodákká. A tetőtér általában ferde tetősíkokkal rendelkezik, ami különleges építészeti és belsőépítészeti kihívásokat jelenthet.
Az TÉKA szerint: a tetőtér az az épülettér, amelyet a legfelső födémszerkezet felső síkja és a tetőszerkezet alsó síkja közötti — minden irányból épületszerkezettel határolt — térként kell érteni. A beépítés nélküli tetőtér (padlás) a TÉKA fogalomrendszerében nem minősül építményszintnek.