Tömbtelek

A tömbtelek olyan telek, amely az építészetben és várostervezésben használt kifejezés. Általában egy nagy kiterjedésű, több épület számára kijelölt, körülhatárolt területrészt jelent egy város vagy település belterületén. A tömbtelek sajátosságai és felhasználási módjai változhatnak az egyes szabályozások és várostervezési irányelvek függvényében.

Néhány kulcsfontosságú jellemzője a tömbteleknek:

• Lehetőséget nyújt sűrűbb, integrált beépítésre és tömbszerű településszerkezet kialakítására.
• Gyakran több különálló épület kap rajta helyet, amelyek közös infrastruktúrát, belső feltárást és szolgáltatásokat használnak.
• Szabályozhatja a városképet, például magassági korlátokkal, beépítési arányokkal és egyéb építési előírásokkal.
• Egyes esetekben zöldfelületek, belső udvarok és közösségi terek is tartozhatnak hozzá, amelyek a telek belső funkcionális tagoltságát erősítik.

A TÉKA szerint: a tömbtelek városrendezési egységként olyan, jellemzően tömbhatárokkal körülvett építési telek, amely több épület elhelyezésére szolgál, és amelyen belül a belső feltárás, a közmű- és közlekedési kapcsolatok valamint a telken belüli rendeltetés és zöldfelületi rendszer szabályozott. A TÉKA hangsúlyozza a tömbszerkezet és a telken belüli közösségi és infrastrukturális kapcsolatok szerepét, és a fogalmat alkalmazza mind azokra a tömbtelek típusokra, amelyek hagyományosan (az 1998. január 1-je előtti szabályozás alapján) alakultak ki, mind pedig azokra, amelyek korszerű telekosztási vagy beépítési megoldások eredményeként jönnek létre.