Úszótelek

Az úszótelek (más néven horvátelek) olyan telektípus, amely nem rögzül mereven egy meghatározott földrajzi helyhez. Az elnevezés arra utal, hogy a telek jogi értelemben egy ingatlan-nyilvántartási egységhez tartozik, de annak pontos területi elhelyezkedése — különösen külterületi, mezőgazdasági vagy erdőgazdálkodási környezetben — nem feltétlenül van folyamatosan és egyértelműen kijelölve a terepen.

Az úszótelek lényege, hogy a tulajdonos nem kötődik egyetlen, állandó telekhatárhoz: a telek belső elhelyezkedése a rendelkezésre álló területen belül bizonyos fokú rugalmasságot enged, ami lehetőséget ad a használat és a művelési ág szerinti átstrukturálásra a hatályos szabályozás keretei között.

Ez a telektulajdonlási forma elsősorban történeti és mezőgazdasági kontextusban volt elterjedt; a beépített, urbanizált területeken ma már ritkábban fordul elő, és alkalmazása gyakran speciális nyilvántartási és rendezési intézkedéseket igényel.

A TÉKA értelmezésében: úszóteleknek tekinthető az a tömbön vagy nagyobb ingatlan-nyilvántartási egységen belül kialakított telek, amelyet elsősorban tömbtelken belüli, külön tulajdonú épületek számára hoznak létre, és amelynek nincs önálló, közterületre nyíló kapcsolata; elhelyezkedése és határai a nyilvántartási, rendezési és használati szabályok szerint rugalmasan kezelhetők.