Vakolat

A vakolat olyan építési anyagból kialakított bevonat, amelyet falak és mennyezetek felületképzésére használnak. Elsődleges céljai az épületszerkezet védelme, a felületek esztétikai kialakítása és a funkcionális tulajdonságok (például páraátbocsátás, mechanikai védelem) biztosítása. Vakolatot alkalmaznak kültéri homlokzatokon és beltéri felületeken egyaránt.

Fő típusai

• Hagyományos vakolat: homok, mész és/vagy cement keverékéből készülő habarcs; jellemzően vízzel kevert, tartós és jó páraáteresztő képességű megoldás, alkalmazható bel- és kültéren a keverési aránytól függő mechanikai tulajdonságokkal.
• Gipszvakolat: gipszalapú, gyorsan kötő anyag, amely sima, egyenletes belső felületet biztosít; elsősorban beltéri alkalmazásra alkalmas, jó felületkészítő tulajdonságokkal.
• Szintetikus (polimer) vakolat: modern, polimermódosított anyagokból álló rendszerek; rugalmasabbak, repedésállóbbak lehetnek, és speciális tulajdonságokkal is elláthatók (például hőszigetelő, víztaszító vagy kopásálló rétegek).

Előnyei

• Védelem a külső hatásokkal (időjárás, mechanikai behatások) szemben.
• Az épület esztétikai megjelenésének javítása különböző felületi kialakításokkal.
• Falak és mennyezetek egyenletes, festésre vagy további burkolatra előkészített felületének biztosítása.
• Hő- és hangszigetelési tulajdonságok javítása, illetve speciális rendszerekkel ezek tovább fokozhatók.