Víztelenítő rendszer

A TÉKA értelmezésében a víztelenítő rendszer olyan műszaki infrastruktúra vagy berendezés, amelyet arra terveztek, hogy elvezesse, eltávolítsa vagy csökkentse a felszíni és/vagy talajvíz mennyiségét egy adott területről. Elsődleges céljai a belvíz- és árvízkockázat csökkentése, a talajszerkezet és alapozási viszonyok javítása, valamint a mezőgazdasági és beépített területek vízgazdálkodásának szabályozása.

Típusai

• Nyílt felszíni vízelvezetés (árkok, nyílt csatornák)
• Zárt csatornarendszerek és vízelvezető csövek
• Szivárgó- és drénrendszerek (talajvízszint-szabályozás céljából)
• Szivattyús és nyomott rendszerek (alacsony fekvésű területek, visszatáplálás és kiürítés)

Felépítése

A víztelenítő rendszerek általában a következő, egymással összehangolt elemekből állnak:

• Gyűjtőelemek: árkok, vízöblítő medrek, csapadékvíz-befogadók, amelyek összegyűjtik a vizet a területről
• Szállítóelemek: zárt csőhálózatok, nyílt csatornák és vezetékek, amelyek a vizet a befogadó felé vezetik
• Szabályozó és elvezető berendezések: szivattyúk, zsilip- és vezérlőszerkezetek, visszatartó műtárgyak, melyek biztosítják a kívánt vízszinteket és a rendszer működőképességét
• Műszaki elemek a talajvíz-szabályozáshoz: dréncsövek, geotextíliák és szűrőrétegek a hosszú távú hatékonyság érdekében

Előnyei

• Csökkenti az ár- és belvízveszélyt valamint a talajvíz okozta károkat
• Növeli a talaj stabilitását és javítja az alapozási viszonyokat
• Csökkenti az épületek és közművek károsodásának kockázatát
• Támogatja a mezőgazdasági területek vízgazdálkodását és növeli a terméshozam biztonságát
• Kedvező hatással van a csapadékvíz-kezelésre és a fenntartható vízgazdálkodásra

A víztelenítő rendszerek tervezését, kivitelezését és üzemeltetését a TÉKA szerinti előírásoknak és műszaki követelményeknek megfelelően kell meghatározni, mivel ezek biztosítják a működés jogszerűségét, biztonságát és tartósságát.