A belmagasság egy épület vagy helyiség belső terének padló és mennyezet közötti távolságát jelenti. Más szóval, a belmagasság az a függőleges távolság, amely a padlótól a mennyezetig terjed egy helyiségben.
A belmagasság fontos szempont az épületek és helyiségek tervezésekor, mivel befolyásolja a térérzetet, a természetes és mesterséges világítást, a légmozgást és az ingatlan használati lehetőségeit. Például:
Alacsony belmagasság (pl. 2,5 méter vagy annál kisebb): kisebb térérzetet eredményezhet, ugyanakkor otthonosabb, intimebb hatású lehet.
Magas belmagasság (pl. 3 méter vagy annál magasabb): tágasabb térérzetet ad, elegánsabb, levegősebb légkört biztosít.
Sok országban és az építésügyi szabályozásban meghatározzák a minimális belmagasságot a lakó- és közösségi épületekben a megfelelő komfort és élhetőség biztosítása érdekében. Magyarországon például a lakások esetében gyakran legalább 2,5 méteres belmagasságot szoktak előírni, de a konkrét előírások a rendeltetéstől és az alkalmazandó jogszabályi kerettől függenek.
A belmagasság különösen fontos olyan helyeken, ahol nagyobb térérzetre vagy speciális funkciókra van szükség, például galériás lakásokban, ipari csarnokokban vagy sportlétesítményekben.
A TÉKA szerint: a belmagasság a padlószint és a födém alsó síkja, illetve az álmennyezet alsó síkja közötti, a rendeltetésszerű használathoz rendelkezésre álló, a kész felületek közötti függőleges távolság; mérésénél a belső térben található legalacsonyabb síkot kell figyelembe venni.